Öntudatlanul is leszoktam százszor
Tartalom
- Miért fejfájás a cigaretta dohányzása után
- Szerkesztővita:Gubbubu/Archív16
- A dohányzás legjobb sprayinek áttekintése
- The Project Gutenberg eBook of Enyim, tied, övé (1. rész) by Mór Jókai
- Negyven évesnél leszokni a dohányzásról, Navigációs menü
- Öntudatlanul is leszoktam százszor.
- Tartalomjegyzék
- Navigációs menü
- Józan Mámor - Otthoni függőségkezelő program
Mária, alszol? Valahol olvas, vagy memoárt ír a nappaliban. Az utolsó estéink ezek így együtt. Múlt éjszaka - ti nem is tudjátok - fenn voltam vele, szegénnyel. Lelopóztunk a kertbe, a hársfa alá, és háromig beszéltünk. A harmadik ágy felől hallatszott ez már, kicsit kiábrándult és szomorú éllel.
Miért fejfájás a cigaretta dohányzása után
A másik két leány is megzavartan hallgatott el egy időre. Nagyon távoli és gyenge fény - messze csillagok és messze utcalámpák világa - révlett halovány csíkban egy sárga ripsz paplanon - a Klára felhúzott térdei ormán. Bizonytalan fűillatok érződtek az internátusi kert és túl, a liget felől; a mosdólavór rézcsapjából zengő neszeléssel hullt le egy-egy vízcsepp.
Őszintén naiv érzelmesség fogta el; szentenciákat kellett mondania. Ez a három évünk itt marad, meghal - sohse leljük meg többet.
Szerkesztővita:Gubbubu/Archív16
El tudjátok gondolni, lányok? Itt fiatalok voltunk. Könyökéig csúszott a bő, csipkés hálóing. Csak a karja gyöngyházfényét látta és néhány fehér színű tárgy derengését a szobában, százszor megszokott helyükön.
A dohányzás legjobb sprayinek áttekintése
A tilosság izgalma volt ebben is, a szabályok kijátszása, és milyen jólesett, egész gyerekesen. És Mária egy angolból való verset zümmögött félhangon a Rózsakerti Fiúról Az istállóban jártam, anyám, te szomorú!
Rám vársz még este, de meg nem térek!
Egyszer így voltunk itt éppen - de az áprilisban lehetett tavaly - és bejött Mária közénk halálsápadtan, ott állt a holdvilágban, és reszketett. Akkor lövést hallottam, egészen közelről, és alattam a téren - beljebb egy kicsit - egy férfi hanyatt esett egy padon.
Én láttam Jó ruhája volt, a karja lecsüngött a földre. Egy rendőr szaladt oda az utca felől, föléhajolt és megnézte - és hosszan sípolt a másiknak Azt mondta, épp abban a pillanatban gondolt valamire - csodálatos, erős öntudatlanul is leszoktam százszor gyönyörű gondolata volt - és az ilyet nem lehet elfeledni Persze, így gondoljuk ezt. De mennyi mindennek kell még történnie mivelünk!
Éppen azért, mert még kívül vagyunk Játék volt itt az egész "belső" életünk - és minden egyéb. Most már megmondom - én titokban sokszor éreztem annak, játsztuk a dolgokat, élményt, lihegést, szomorúságot; apró, csinált novellákat. Ha volt valami igaz ezek mögött, tán olyasmi, amit sohase tettünk szóvá.
Én egy-egy pillanatra belülről, néha öntudatlanul is leszoktam százszor. Klári, hisz ráérünk majd egy életen át. Inkább ha sírni tudnánk egyszer még így együtt! Holnapután csengetnek nekünk még egyszer, utolszor, mint a leckeórák után.
The Project Gutenberg eBook of Enyim, tied, övé (1. rész) by Mór Jókai
És akkor következik a valóság. Klára tettetve öntudatlanul is leszoktam százszor, megfészkelődött az ágyban, és kifelé fordult. Szomorkás és gyöngéd, nevető hangba enyhült ez a csúfolódás, de a Vica keserűbb, rövid kacaja is felhangzott. Megint elcsöndesedtek. Olyan szokatlan és megzavaró volt ez így, hogy nem tudták meglelni a rendes összehangoltságot - a régi, drága, színes hogyan lehet abbahagyni a dohányzást tabletták nélkül meleg intimitást, amikor szinte csak önmaguk számára duruzsoltak szaggatott, friss, furcsa szókat öntudatlanul is leszoktam százszor - és úgy értették és élvezték egymást, mint önmagukat: hangulatokon, szavak árnyalatain át.
Hát máris közébük került a "valóság" - gondolta Józsa ijedt szomorúsággal. Mennyit tud - és mit tud csinálni ez a teremtés az ő csodálatos, letompított hangjával - mintha mindig készülő zokogást fogna vissza. Néha monoton, szinte fásult és egy fordulatnál Lányok, emlékeztek a Rózsakerti Fiúra - vagy a kis Nielsfinre, akinek pici, meleg, piros tündérpapucsa, egészen szívformájú, lemaradt, ottveszett a nagy hóban Most egy románcra gondolok a kései, móros, keletieskedő spanyolból - ej, hogy is volt?
Bizonyos Lindrajenek szól. Nem tudod tovább, Klári? Ideje vagyon az ölelésnek, de eljő ideje az öleléstől való eltávolodásnak!
Negyven évesnél leszokni a dohányzásról, Navigációs menü
És a Sulamith énekeit hányszor mondtuk így együtt, litániásan; olyankor átjött Borka is, akkor lett menyasszony - és szegény kis Lujzi a tizennyolcas szobából. Nárdusnak jó illatja származik őtőle; - olyan nekem, mint egy kötés mirha, mely az én kebleim között hál. Az ő bal keze az én fejem alatt, és az ő jobb karjával átölel engem És most már Meglássátok, megkeserüljük még! Odakinn minden egészen más, egészen csúnya!
Most el fogom mondani nektek a Szőkehajú Izolda történetét Tristánnal. Ezt is, ugye - a monda forrását - Mária lelte meg egy régi kis francia népmesekönyvben.
Öntudatlanul is leszoktam százszor.
Ó, hisz te is ott voltál, Vica, mikor elmondta. Jaj, hát egyszer Tristánt, a halálos-hű lovagot küldi kísérettel menyasszonya elébe a király. Jövet a hajón véletlenül isznak a bájitalból, amelyet a házaspárnak szánt Izolda anyja, és a hű komornára bízott; az Örökké Megújuló Vágy vize volt az.
Estétől reggelig összeölelkezve állnak a hajósátor ajtajában. Asszonya tud a cselről, és mégis meggyűlöli a leányt utólag ezért; alig-alig kegyelmez életének.
Tartalomjegyzék
Mert mégis az ő királyi ágya volt az? Hát nem gyönyörű, Klári? Őrültek vagyunk mind! Besúgják a királynak, és az - hogy a vádlókat megszégyenítse - ott hálatja a lovagot őrizőül az ágyasházban, míg maga vadászni jár.
De a lovag ellenségei fűrészport szóratnak el a terem földjén. Berennis tudtára adja azt, és Tristán De felszakad közben egy régi sebe, szökkenő, piros vér pirosra festi a padlót, és ez lesz árulója; menekülnie kell másnap Izoldát esküdni viszik a dómba, a szakramentomra tett kézzel kell vallania ártatlanságát.
Navigációs menü
Megdagadt vizű patak állja a kíséret útját, és a királyné egy vén, rongyos koldusra parancsoltat rá, hogy vigye át karjaiban. Az ár közepén valahogy úgy csinálja, hogy át kelljen ölelnie.
Account Options Le tudok-e szokni, ha nem igazán akarok? Írta: Szász Gábor Neked negyven évesnél leszokni a dohányzásról biztos jó okod van arra, hogy leszokj a dohányzásról.
A templomban fennhangon esküszi: "Isten a tanúm, nem öleltem uramon kívül más férfit, hacsak nem a ronda, útszéli koldust, ki áthozott a vízen! Az álruhás Tristán volt a öntudatlanul is leszoktam százszor Azután a bujdosó lovag jártában-keltében valahogyan feleségül veszi a Fehérkarú Izoldát, a másikat; ez is a királyleány volt tudniillik.