Vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal

Ezúttal immár a harmincadikhoz - azóta. A mi időszámításunk kezdete óta. A kezdetektől addig, és onnan, attól Itt viszont, a változatosság kedvéért, dantei képek most, a bizonytalan karakterét gyorsan veszítő világban nem merülnek fel, csupán a múlton ködlenek át kényszerű némaságukban. A pokolbeliségek hajdan oly markánsan meghúzott kontúrjai mintha kezdenének mind elmaszatoltabbaknak tűnni.

Elérkeztünk oda, amikor a mai fiatalok ezt, 'ot és mindent, ami abba torkollott, meg ami vélhetően abból még kinő, már - már? Igen, az az amorf történelem kusza egy ügy, ha másért nem, hát azért, mert ahány ember, annyiféleképpen beszél róla - amint azt annak idején Pali barátom mondotta volt.

Akkorra meg már történhetett volna bárhol és bármikor, mert nincsen neki íze-bűze. Égszakadás, földindulás Hiszen az ilyen gyanús konzisztenciájú tudásnak vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal értéke mára már tökéletesen devalválódott.

Mert azért ha kellenének mégis azok az évszámok, a szereplő- meg a helynevek, megtalálhatók azok pillanatok alatt nemcsak a lexikonban, de idestova már a komputerben is. Minek fölöslegesen adatokkal tömködni tele annak a szegény kis gyereknek azt a buksi fejét, amikor az ember megnyomhatja azt a gombot a masinán És ha itt-ott akadna mégis néhány, aki hajlandó lenne tanulni, akkor is: kinek állna össze a szubjektív mesékből, a fel nem ismert, ezért aztán megcáfolhatatlan ferdítéseken esetleg átvergődve magát az ókorban, vagyis hát a születése előtt történteknek bármiféle realitása - nemhogy kapcsolata, de élő kapcsolata a mához?

Tenger és diólevél

Hiszen mihez is kezdhetne mindezzel? Álmodozásba, valami jobbról? Az állítólag vesztes '56 után az állítólag diadalmas, vagy ha az nem, de állítólag konszolidált Kádár-korszak embere.

Közben azonban a 70 éves roncsnak, a kommunizmusnak a vég felé tántorgását megigézve szemlélő kevés számú kevés szavúak, a jószeműek közül is egynéhányan még némileg korán, meglepően korán, mindent gyorsan és alighanem szeleburdian megelőzendőn, mintha máris hajlamosak lennének elnézőbbek lenni a még el sem takarított romhalmaz meg százszorosan is meghamisított történelmének iszonyú bűnei, jelenének sikerrel elleplezett szánalmasságai iránt.

Mások meg újdonsült megértéseiket megengedhetetlen módon vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal múltra vetítve vissza kérdezik minduntalan: hát ettől a satnya vicctől, ettől a meredek abszurdumtól kellett oly hosszú, béna évtizedeken át borzongva rettegni? A még ideológiai szupercsomaggal is ellátott, hamisítatlan tegnapi dzsingiszkánok, a koponyahegyek szocreál építői lám nem csalás, nem ámítás, a régi javíthatatlanok még az új nemzedék TV-megrontotta szemének a legkevésbé sem megrögzött tömeggyilkosoknak, hanem idétlenül csetlő-botló bohócoknak tűnnek.

Már ha tűnnének bárminek is Nyilván nem is kevés azoknak a száma, akik úgy vélik: alapjában véve talán, bár kétbalkezesen, de jószándékúaknak? Mintha teszem azt Athénban a hatalmat a hetérák vették volna át, hogy most éppen mi mást, mint kopulációs táblázatokkal megtűzdelt erkölcstámogató rendszabályokat bocsássanak ki.

Browsing All posts tagged under »pokorny_zsófia«

Egyébként is: ki nem látta - mondják - hogy az az agyaglábakon álló gólem magától össze fog omlani? Ha már itt tartunk, akkor hogyan is lehetett lehetséges, hogy a világgal együtt legelsősorban persze ők maguk nem látták ennek akár csak a leghalványabb jeleit, még kevésbé persze az okait sem?

A lehetőségéről pedig már egy árva szót sem ejtve. Hiszen nem látják azt ők még most sem. És ha majd megvalósul, akkor sem fogják megérteni: miért történt így? Miért kellett így történnie?

Tenger és diólevél

Nem csoda: az embereknek közel sem csakis arrafelé veszett el az a képességük, hogy történelmi perspektívában gondolkozzanak; ennek ellenére is ebben a legjobbak. Az ügy, úgy, ahogy van, reménytelen: nem értik, mi történt velük idejövet csakúgy, mint a folyamatban lévő nagy visszafordulásban sem.

Hiszen - mondják erre vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal foszló szalmaszálakba is kétségbeesetten kapaszkodók - az 'igazi' szocializmust, annak a mégiscsak szép elveivel, képtelenek voltak megvalósítani, sőt azt komolyan meg sem kísérelték! Igenám, de ha ez így lenne, akkor vajon miért támogatták és támogatják még ma is a tántorgó félhalottnak torzszülött metamorfózisokban túlélését, és teszik azt fenntartások nélkül? Vajon nem lenne-e érdemes elgondolkodni azon: ha a probléma nem tartalmazza magában az igazságnak, de még csak a valószínűségnek sem az elemeit, akkor az - nem probléma; ha a logika nem más, mint illúzió, akkor abból nem lehet semmiféle következtetést sem levonni.

Mi pedig, eszelős idők mohos tanúi, az egykor ritkaságszámba menő koestleri, orwelli, aaroni, furet-i filippikák, sőt saját szenvedélyes vádbeszédeink mondói meg a hallgatók közül a sosem felejtők nagyon is jól tudják-tudjuk, hogy a legkevésbé sem volt, sőt még ma sem olyan elkerülhetetlenül természetes, előre elrendeltetett az az omlás, még kevésbé, de még mennyire sokkal kevésbé annak a mikorja és a hogyanja - meg hogy annak most még nem kellene magától bekövetkeznie.

Hiszen ha úgy lenne, akkor megtörténhetett volna az bármikor az előző hetven év folyamán! Akár százszor is!

• KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: SZÜRKE GLÓRIA
• Ha abbahagyja a dohányzást, javul az egészsége
• A detektiv nem volt beszédes.
• Holnap abbahagyom a dohányzást és az ivást
• SzGy: Édesapám volt érettségizett.
• Feladtam az alkoholfogyasztást, leszoktam a dohányzást
• Hagyja abba a dohányzást a testtel
• Mi a hipnózis?

De nem, tisztelt uraim, nem ám teszem azt például a mi 'unk - tetszik érteni, a mi vesztes 'unk, majd Prága, Gdansk, Afganisztán nélkül!

Na és a túl messzire, Afrikába, Ázsiába, Dél-Amerikába kinyúló terjeszkedési törekvések nélkül - azok nélkül, amelyekben a gondosan gyártott haditervek szerint a szovjet legyek meghódították a légyfogót!

Novellahős

De meg ám! Meg oly sok más nélkül, ami napról napra elviselhetetlenebb technológiai, gazdasági, politikai és pszichológiai, elsősorban összeroppantó katonai nyomást gyakorol az erejüket messze meghaladó módon túlnyújtóztató ragadozókra, olyannyira, hogy annak a hatására leszokni a drogot Ár kataklizmák nélkül következhet be végső pusztulása.

Amikor a Rádiónk erre majd mindjárt rátérünk New York-i irodájában ellátogató, nevetségesen fiatal, amolyan gyerekember, egyébként meglehetősen normálisnak és rokonszenvesnek tűnő észt történész éppen a napokban ennek, ahogy vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal nevezte, a 'birodalom végső széthullásának' az idejét, legalábbis a balti államok esetében, nemcsak megjósolta, de arra, mint mondta, túlságosan is nagylelkűen legfeljebb három évet adott, sok évtizedes rutinnal rendelkező, ámde a rutinjukba begyepesedett kollégáim, elsősorban az oroszok közül sokan a fantazmagóriákat beszélőnek kijáró dallamos gúnykacajra fakadtak, és napokig mulattak rajta duplára felemelt vodkaadagjuk mellett - pedig lehet, sőt percről percre valószínűbb, hogy az ifjonc pontosan telibe trafálta?

Mert legyen az két év, négy év vagy akármennyi is, a történelem nem tesz lehetővé tetszés szerint váltogatható, felcserélhető befejezéseket. Önmagában már ez is, persze a drasztikus változások elképzelhetetlensége mellett, az egyik legfőbb oka annak, hogy a széthullásnak az egyébként fantasztikus látványa bennem most sem ébreszt anakronisztikus dölyföt csakis a sokáig nem gyakorolt kéj-űzésnek a tüzelő ágyékot szinte szétvető, bár jócskán módosított változatát.

Nem engedik meg a kései luxust, az először megkóstolt bukás-ízek finnyás érzékelését az én saját vernisszázsaimon örökké gomolygó állapotokból föltűnő, szépiaborítású ködképeim sem. Mármint egészében, hiszen a nem is oly régen, vagy tíz-húsz évvel ezelőtt azokba az vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal sűrű kigőzölgésekbe rejtett, de még ilyenként is lenyűgöző részletek közül nem egy mintha kezdene valamelyest tisztulni.

A nagy kérdésekre adott eddigi válaszok közül jó egynéhányat a maga sokáig tapogatózó, de aztán egyszer csak mindent látszólag egyetlen csapással eldöntő módján kiküszöbölt maga az élet.

Így például ma már, mint mondottam, az én számomra mindennél világosabb: egy nemigen szokványos, de azért ugyancsak lehetséges megközelítéssel a mi századunkat lényegében egyetlen eszme uralta - hiába gyűlölték a sztálinisták a pszichoanalízist - alátámasztva a freudi pszichológia és a marxista szocializmus csaknem kortársi ideáinak a kettős oszlopával.

Mit fogok kapni, ha abbahagyom a dohányzást? a centrumában - bár attól tartok, hogy hiába, de mégis nagyon szépen kérem, ne tessék ezt félreérteni - ott áll márványból kifaragottnak dicsőítetten a gondolat, hogy az egyén nem tartozik igazi felelősséggel azért, ami, meg azért sem, amit tesz, ami lesz belőle.

Mert Freud meg társai és egyes követői számára arra az időre, amikorra végre elérjük azt a kort, amelyben eszközeink birtokában legalábbis elvileg urai lehetnénk saját életünknek, addigra sajnos már túl későre jár, hiszen a legkorábbi életévek időnek előtte megjelöltek bennünket plasztikai műtétekkel sem eltüntethető sebhelyeikkel.

A szocialisták számára viszont a rajtunk kívül álló erő, a minket körülvevő, felölelő és ilymódon meghatározó társadalom oktatási-nevelési, politikai és gazdasági struktúrái uralkodnak létünkön, és manipulálnak, a siker esélyével sem kecsegtető ellenállási lehetőséget is megtagadva tőlünk; egyedül azután, csupaszon, mint a hüvelykujjam, már eleve gyengék, védtelenek vagyunk végső meghiúsultságunkban.

Az emberi tapasztalatnak e két, egymást cseppet sem szükségszerűen magához ölelő koncepciója tesz végül is bennünket sebezhető, tehetetlen egyedekké, akik csakis arra várnak, vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal gondot viseljenek rájuk. Most már nem is Isten meg az ő ügyében ügyködők tegyék ezt, hanem az új vallás: az állam.

Meg az előbb említett módon manipulált társadalom.

Hiszen az anyapótló társadalom gondoskodása nélkül számunkra többé nincsen már remény. Íme tehát, igaz, a végtelenségig leegyszerűsítve, és legalábbis az én szemszögemből, nem is valamelyest, de tovább folyt a frontok tisztázódása, annak vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal is, hogy terra incognita még mindig várja fölfedezőjét.

Talán már nem sokáig A múlt ajzása Nekem is, mint más aktív szexuális életet élő embernek a pályafutásában sok kínos, ostoba kapcsolat, pocsék szex, ízetlen csók, fizikai kudarc is volt, már persze a masszív érdektelenségek megnyilvánulásai mellett.

Nem, egyáltalán nem olyasfajta probléma, mint ami John Warnernek lett az osztályrésze. A virginai szenátor, a volt haditengerészeti miniszter ugyanis jónéhány évvel ezelőtt a nagy színésznőnek, Liz Taylornak a hetedik férje lett, illetve lámpalázasan készült az lenni.

Az akkor forgalomban lévő évődés szerint a nem éppen tejfölösképű Warner tudta, mi az, amit új minőségében kell majd produkálnia, éppen hogy csak abban nem volt a legkevésbé sem biztos, hogy hogyan kellene neki azt érdekessé is tennie?

Tetszik vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal, azt szeretném valahogy elárulni és ezzel nyomban a köz kincsévé avatni: a lényeget illetően némileg hasonló, joggal nehéznek minősíthető, meredek helyzetek ellenére is az én felnőtt-létem nagy része igencsak más volt, már annyiban, hogy végül is varázserejű mozzanatokból összerakott, 'felhangoló' montázzsá állt össze.

Anélkül, hogy múltam egészével kívánnék itt azonosulni - azt a biztonság kedvéért inkább mellőzzük - megválogattam és újraválogattam, hogy ki kerül most majd ide annak a mit tagadjuk, több mint kétes múltnak a bugyrából.

Sir Hasirim

De csak annyiban, amennyiben az ilyesmi egyáltalán lehetséges lenne. Mert bizony a válogatott tagjai, sőt még a tartalékok is állhatatos népek. És ha egyikük-másikuk egyszer karmai közé kerített, megkísérelhetném akár gyökerestől irtani alatta a fát, lerázni akkor sem tudnám az ágakról.

Sőt, minél többet rázom, rázom Jó, rendben van, maradjon csak ott. Mit bánom én, maradjanak még azok az alkalmi találkozások is, amelyek átmenetileg megfosztanának ugyan minket a magánytól, teszik viszont ezt anélkül, hogy egyben társasággal is ellátnának bennünket.

Mielőtt belevágnánk, először is tisztázzunk valamit, méghozzá nem kisebb témáról, mint magáról a vágyról. Igen, az önmagát újra és újra kitermelő vágyról, az ünneplendőről.

• Leszokni a dohányzást a 12. héten
• A dohányosok másodrendű állampolgárok? - Index Fórum
• Vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal 9 ok, amiért a Dohányzás Egészséges!
• Ha abbahagyja az összes profit a dohányzásról
• Milyen boldog vagyok, hogy abbahagytam a dohányzást
• The Project Gutenberg eBook of Bűbájosok by Dezső Kosztolányi

Ami a legkevésbé sem érdektelen kiapadhatatlansága miatt sem, hiszen készen kötődik ehhez vagy ahhoz, ha tetszik a vivőanyaghoz, mint amibe a gyógyszer hatóanyagát is burkolják - hű de hozzám méltatlanul csúnya leszólása ez a női nemnek! Ugyanakkor a vágy nem nélkülözi az értéket abban sem, hogy segítségével mindjárt a startnál izolálni lehessen a kiválasztandó példányt sok milliónyi leszokni a dohányzásról és szédülésről férfitársától, na meg attól, hogy idomul-e vagy sem azoknak az uralkodó, az enyémtől elütő sztenderdjéhez.

Ha egy lány dohányzik. Dohányzó lány - szomorú következmények

Na és ha mindez nem lenne elég: a vágy eljátssza a maga szerepét abban is, hogy ilyen-olyan mértékben rekonstruálja a közeledést, a mozgást afelé a szellemi-lelki masina felé, amely egy bizonyos kor után mindinkább hajlamossá válik a megállapodásra.

Vagy inkább megülepedésre. Hiszen az álmok nem megvalósíthatóak, nem is reprodukálhatóak; olyannyira nem azok, hogy magukat az álmokat sem igen lennénk képesek kiformálni, ha maga a vágy valamilyen formában nem működne közre, már a folyamat legelejétől kezdve, annak a beindításában is.

Csiga a szarvát… Eddig minden nyaramat odahaza töltöttem. Egész évi agyzsarolások és szellemi hanyatt fekvések után jobban kívántam a testi munkát, mint a szabad heverészést vízparton vagy hűvös hegyi házban. Kapáltam, karót vertem a szőlőben hetekig, s mi tagadás, a konok fejszecsattogástól nemcsak a szőlőhegy visszhangzott, de a jövőm is: terveim, szavaim, ítéleteim.

Ezekután talán egy lépéssel tovább is mehetünk. Mégis, mindennek ellenére is a férfiak többségében - de közel sem minden nőben - életre keltésre várva benne él és tehetségéhez méltó szerepköre betöltésére vágyakozik vitatkozott egy dohányzásról leszokó lánydal olyan szerető, aki magában hordozza, majd remélhetően célpontjába is juttatja a vágyat; akit riasztanak, majd kivezényelnek rejtett képességeik bedobására nem is olyan ritkán a mások számára talán a legjelentéktelenebbnek tűnő, kis dolgok is: egy arc felvillanása - szokatlan szögből; egy szempillantás alatt elillanó, soha nem is sejtett testtartás; egy talán már azelőtt is látott fejnek a bájos hajlása, a megható íve.

Hirtelen és a maga teljességében látni meg valakit-valamit.

Nemi identitás

Teszem azt, egy pár gyönyörű női mellet, azokat is a fürdőkádban ott előtted, az új szeretőn, amint gyengéd teltségükben enyhén lebegve kacsintanak ki csak szemeddel asszisztáló, azt se tudod, hirtelenjében mit is mondó vagy tenni akaró terád a kéjelgő test mozgásához idomultan hullámzó vízből.

Igen, tudjuk jól, hogy ezek titokzatos, ha nem éppen mágikus jelek. Ami pedig magukat a nőket illeti: ők általában - talán ma már nem?