Dohányzási kódolás pszkovban, Index:Hungarian/p

Dosztojevszkij miszticizmusa Dosztojevszkij "A félkegyelmű"-t ban Genfben írta. Ez alkalommal másodízben volt külföldön. Első utazása után, ben, minthogy az orvosok az írástól eltiltották, egy fiatal leányt, Sznitkina Grigorjevna Annát vette magához, aki a gimnáziumot épen akkor végezte, családjával együtt nagy Dosztojevszkij-rajongó volt, s aki apját elveszítvén, saját munkája után volt kénytelen megélni.

Navigációs menü

Ezt a fiatal leányt Dosztojevszkij két évvel később, febr. Genfben telepedtek le hosszabb tartózkodásra. Itt írta meg Myskin herceg történetét: "A félkegyelmű"-t. A regényben Svájc is szerepel, amennyiben Myskin herceg egy itteni gyógyintézetből kerül haza, mikor a cselekmény megindul.

Myskin herceg a regény folyamán még többször visszatér Svájcra s itteni életéből mondja el a regény egyik legmelegebb, legsugárzóbb epizódját, a dohányzási kódolás pszkovban Mari történetét, amely a fejlemények zord és lázas fordulataiból úgy cseng ki, mint orgonán játszott bús kantiléna. De Svájcnak s vele dohányzási kódolás pszkovban egész külföldi légkörnek lélektani szempontból még egy másik s ennél mélyrehatóbb szerepe is van a regényben.

Itt, a külföld idegen világában s eszmélkedő magányában Dosztojevszkij előtt először bontakozott ki igazi méreteiben és valóságos jelentőségében a nagy lélekdzsungel: az orosz sors.

Ebben az időben cselekvőbb fele, az élményekben kiterjeszkedő emberi és az orosz nép megváltását célzó publicisztikai pálya már mögötte volt. Nagy folyóirata, az Idő, melyben az orosz szellem "talajba gyökerezettségéért" küzdött s az orosz "nyugatosok" és maradi "szlávbarátok" két szélsőséges iránya között helyet akart biztosítani az orosz néplélek szerves kifejlődésének, szerepét nagyjában betöltötte.

DOHÁNYZÁSRÓL LESZOKÁS könnyen?! - Teljes #könyvösszefoglaló

Önmaga az erős Gogol- és Puskin-hatásoknak utolsó foszlányát is lerázta magáról. Tisztán látta sajátmagát, célját és művészi hívatottságát. Ezért nem véletlen, hogy első nagy regényét - amelyben már szintézis van - első külföldi útjáról való hazatérése után írta meg. Második szintétikus regénye dohányzási kódolás pszkovban épen külföldi tartózkodása alatt készült. Ez a második regény, amelynek a kissé szerencsétlen "Félkegyelmű" címet adta, a "Bűn és Bűnhődés" után egy újabb, merészebb lépés Dosztojevszkij eszméinek művészi kifejezésében.

Raszkolnikovban a vezeklő tisztult orosz nihilistát mutatja be.

Ez az orosz léleknek csak egyik, jobban megvilágított felülete. Az orosz nihilizmusban, amely tulajdonképen a nyugati materialisztikus fölfogásnak oroszosan érzelmi kirobbanása, már eredeténél fogva is több a gondolati elem. Épen azért Raszkolnikov egyénisége az európai olvasó előtt könnyebben megérthető és megértése egészen természetesnek látszik.

Az egész regény csupán a gondolatoknak kidomborításában, azoknak messzevivő erejében oroszos, de cselekményének szövésében, mély elemzéseiben sok olyan vonás van, amely a nyugati művészetek értékei között is föllelhető.

A "Félkegyelmű" ezzel ellentétben tele van itatva orosz levegővel. Elsősorban maga a hős, Myskin herceg, másnak, mint orosznak el sem képzelhető. És ezért az első nehézség mindjárt az ő személye körül támad. Ez a "félkegyelmű" herceg nem a legfőbb Dosztojevszkij-eszme testté, egyéniséggé való válása. Komponált, felsőbbrendű dohányzási kódolás pszkovban. Olyan, amilyen az életben sohasem fordult elő, de amely mégis lelki és testi összetételének legapróbb részletében is az orosz életnek szigorúan kirajzolt rezultánsa.

Myskin herceg az eszmény, szimbolum és egyben determinált anyag, hús-vér s legfőképen idegember. E tekintetben a modern regényirodalomban egészen páratlanul áll. Balzacnak egy-két alakítása lenne mellé állítható, ha Balzac ihletét nem a klasszikus tragédiák hőseinek szenvedély-elvontságából merítette volna.

Rajta s az ugyancsak klasszikus nyomokon haladó Stendhalon kívül, a modern regénynek mindegyik kimagaslóbb jelleme vagy realisztikusan dohányzási kódolás pszkovban mindennapi ember vagy romantikusan túlzott könyvember. Ilyen mindennapi ember Raszkolnikov is, akiben előttünk újszerűnek csak Dosztojevszkij sajátságos lélekábrázolása tetszik, amely mintegy élő agytekercseket és idegszálakat vesz górcsöve alá, sőt - mint az praeparátumokban szokás - meg is szinesíti azokat, hogy működésüket dohányzási kódolás pszkovban jobban lássuk.

Myskin herceg nem ezek közé az emberek közé tartozik. Benne Dosztojevszkij egészen új embertípust teremtett: az orosz Übermenschet, de nem Nietzschének lírai elvontságával, hanem naturalista regényírónak leggondosabb, legaprólékosabb megelevenítő módszerével.

A genfi életnek mindentől elzárkózó magányában ezelőtt a megáldott vizionárius előtt föltámadt az orosz élet úgy, ahogy elhagyta: a Mescsanszkája-negyed a maga sötét házaival és sötét embersorsaival; vizióvá tágult jelentéktelen arcok, mozdulatok és tekintetek; furcsa, alkoholtól fűtött vitatkozások és álmodozások - az egész messzi orosz világ; ez a minden természeti drapériától megfosztott tiszta embervilág, tiszta Humanitás, amely mint valami óriási husszörnyeteg a gondolatok, szenvedélyek és ösztönök dionyzoszi küzdelmében vonaglik és vajudja a maga lelkét.

Nincs itt madárének, kék kerteknek és holdas éjszakáknak elszórakoztató háttere; itt minden az emberért megy, belőle indul ki s esik vissza. És ebből a tompa, suta vajúdásból merítette föl Dosztojevszkij Myskin herceg alakját, az eljövendő léleknek egyelőre még beteg, öntudatlan hordozóját. Látta maga előtt a vergődő orosz Eszményt és ezt valósággá, emberré akarta képzelni. Azért kellett pathológikus életformát választania, mert a regényben egyedül lehetséges realisztikus ábrázolás nélkül az Eszményt különben nem tudná megeleveníteni.

Egy magasan lebegő, tündöklő ígéretet akart mutatni, amelynek egyelőre csak árnyéka esik az emberekre. Ez a tűnő, szegény kis árnyék: Myskin herceg.

Olyan, mint gyümölccsel teli almafáról lehúllt, aszott, korai érés: a termés évadja még messze van, a nagy érés még csak álom, de hogy lesz, annak bizonyítéka a lehullott gyümölcs.

A nagy gyümölcsérés, amiről Dosztojevszkij álmodozik, nem más, mint az orosz lélek kitisztulása, az orosz miszticizmus megérése. Ennek a kérdésnek távlatába van állítva a Félkegyelműnek egész cselekménye.

Azoknak, akik elolvasták ezt a regényt, talán eszébe sem jut, hogy ennek tulajdonképpeni témája ugyanaz, mint a Manon Lescaut-é, mint a Kaméliás hölgyé. Egy herceg s egy jóérzésre hajló félvilági hölgy szerelmének története. De mivé nőtt a sablonos kis téma Dosztojevszkij képzeletén keresztül?

Prévost abbé vagy Dumas regénye arasznyi kis kertecske néhány franciásan lenyisszantott bokorral és pázsit-ábrával Dosztojevszkij regényének útvesztő őserdeje mellett. Honnan nőtt ki ez a csodálatos vegetáció? Dosztojevszkijnak lelkéből, vagy ha világosabban akarok beszélni, abból a lélekből, amelynek Dosztojevszkijé csak közvetlen emanációja: az orosz nép lelkéből.

Navigációs menü

Erre a lélekre kell rávilágítanunk, ha Dosztojevszkij regényének rengetegében tájékozódást akarunk keresni. De itt a vizek sodra hamar alámeríti s az imént még könnyen sikló játékszert most hinárok, moszatok, korállok s az egész titkos tengeralatti fauna hatalmába keríti.

Ha látnád, hogy az egykori lenge, karcsú semmiség ott lent milyen felismerhetetlen tündéri labirintussá varázsolódott, elámulnál rajta. Ez a titkos tengeralatti világ: az orosz miszticizmus. Minden miszticizmus a gondolatoknak ősélete, a gondolatoknak érzéki teljessége. Nekünk, európaiaknak a gondolat annyira mindennapi kenyerünkké, annyira közkeletű váltópénzünkké lett, hogy dohányzási kódolás pszkovban szólván, - a szó fiziológiai értelmében, - már nem is gondolkodunk.

Számunkra a gondolat dohányzási kódolás pszkovban ritka esetben élmény s azért életünk borzalmasan üres.

Dohányzási kódolás pszkovban, vágyainknak és ösztöneinknek léha szórakozásai mind arra valók, hogy velük az eseményes gondolatot pótoljuk. A dohányzási kódolás pszkovban és keleti ember között e tekintetben szembeszökő a különbség.

Nálunk, magyaroknál, még van némi nyoma a keleti kontemplációnak, különösen a parasztoknál s a parasztvérnek elsődleges műveltségi áteszményesülésénél, de mennél inkább nyugatra megyünk, annál inkább lesz a paraszt az ösztönnek és érdeknek durva igavonó állatja s az úr - a gondolat gépies, üreslelkű játékosa. Dosztojevszkij külföldi utazásain látta ezt a különbséget s barátaihoz írt leveleiben élesen mutat rá a nyugatiak lelki életének ösztövérségére.

Mi Nyugaton a nagy kulturális áramlatoknak már csak utolsó hullámveréseit éljük.

Válogatott novellák zóna · Moly

Oroszországban azonban még tart a misztikus forrongás. Ennek dohányzási kódolás pszkovban forrongásnak tulajdonképpeni magja a krisztusi emberségesség-tan. A nyugati műveltségek fejlődésének folyamán a krisztusi eszmék aszerint, hogy milyen fajok lelkében s milyen klíma alatt bontakoztak ki, különböző eredményeket hoztak létre.

A román népeknél a kereszténység egyrészt művészi szemlélet és szertartásos pompa, másrészt bensőséges szívügy és a férfiéletnek hősi formája lett; a germánok rideg gondolatépítményt és fajfentartó erkölcsiséget absztraháltak belőle; az orosz faj a krisztusi tanokból mindjárt kezdetben a testvériség eszméjét, a jóságnak és a szenvedésnek megváltást kisugárzó erejét választotta ki.

Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/2014 I.

Az orosz lélek Krisztust érzékien fogta föl, úgy, ahogy a keleti csodavilágból kinőtt. Nem sokat törődött tanainak metafizikus jelentőségével, hanem az Isten fiának szenvedéstől átlelkesült testét mintegy levette a keresztről s azt ölelte magához. Ez a Krisztus-test, ez az illatot lehelő embervirág ott él még mindig csorbítatlanul, a maga érzéki valóságában az orosz lélek mélyén s várja föltámadását.

Az orosz miszticizmusnak krisztusi alapvonását senki sem látta oly világosan, mint a legoroszabb orosz, az orosz léleknek legközvetlenebb művészi kifejezője: Dosztojevszkij.

Tolsztoj az orosz lélekválságnak kezdetben tárgyilagos ábrázolója volt, belsőleg csak a Feltámadásban jut ehhez közel, de azután már a művészi formát el is hagyja s dohányzás, gitár akkordok dobása helyett felekezetet alapít. Az orosz léleknek fölismerése Dosztojevszkij számára nem csak művészi szemléletének kibontakozását jelentette, hanem egyszersmind önnön lényének, uralkodó szubjektivizmusának igazolását is.

Az orosz lélekben önmagára talált s látta, hogy ha az orosz általánost, az orosz eszményt akarja kifejezni, elég önmagát adnia. Dosztojevszkij szubjektivizmusa elvben legfeljebb a dohányzási kódolás pszkovban pour l'arthoz vezetett volna; viszont ő a művészetet mindig rendeltetésnek, az élet egészét adó megnyilatkozásnak érezte.

E két különböző szándék között egységet csak az a belső föleszmélés teremthetett, amely egyéni szubjektivizmusának az orosz lélekkel való azonosságát nyílván fölismerte. Hogy ez az azonosság kettőjük között szinte megdöbbentő előrerendeltetéssel fennáll, arról meggyőződhetünk, ha a Félkegyelmű keletkezésének lélektani gyökereit közelebbről vizsgáljuk.

Dosztojevszkij nagy regényeinek írása az orosz irodalomnak abba a korszakába esik, amikor a nyugatiság és a pánszlávizmus legerősebb küzdelmét vívta. A nihilizmusban fölvillámló lelki válság mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, amióta Turgenyev az Apák és Fiúk-at megírta. A nihilizmus a nyugatiság utolsó üzenete volt s ezzel szemben állt a még alig megmozdult, de bensőséges élettel telített orosz tömeg.

A nyugati kultúrák megmutatták, hová vezet a felsőrétegműveltség; hová vezet az egyes osztályok önámító szellemgazdagsága, amely többé semmiféle talajban nem gyökerezik. Dosztojevszkij a nyugatisággal a Bűn és Bünhődésben számolt le. A Félkegyelműben már több szólamot, illetve legalább is a nihilizmus és miszticizmus két főszólamát akarta emberré alakítani.

Két mélységesen emberi jellemet elevenített meg ebből a célból: a félig-meddig dohányzási kódolás pszkovban, de jellegzetesen orosz Rogozsint, aki köré állította az orosz közéletnek legkülönbözőbb árnyalatú betegjeit egészen a haldoklásával pompázó Hippolitig, a nihilizmusnak legelvontabb képviselőjéig s ezekkel szemben hozta a megváltó ígéretnek egyelőre torz, a drogok segítik a leszokást annál emberibb megtestesítőjét, Myskin herceget.

Mi dohányzási kódolás pszkovban volna Myskin hercegből Dosztojevszkij szubjektivizmusa nélkül? És mit érne ez a szubjektivizmus önmagában, ha nem az orosz lélek lírája volna? Érdekes megfigyelni, hogy Dosztojevszkij Myskin herceg alakjának megrajzolásában mennyire fölhasználta legszemélyibb adatait. Volt bátorsága, - noha orvosai óvták a betegségével való foglalkozástól, - hogy dohányzási kódolás pszkovban minden tünetét földolgozza benne.

Strachov, Dosztojevszkij egyik legjobb barátja, több alkalommal ír betegségéről. Ha ezeket a följegyzéseket összevetjük a Myskin hercegről adott jellemzéssel, a modellre minden nehézség nélkül ráismerhetünk. Dosztojevszkij egyik rohamát Strachov így írja le: "Egyszer - ha jól emlékszem, húsvét szombatján - meglehetősen későn jött hozzám, mintegy tizenegy óra felé, s élénk beszélgetésbe merültünk. Nem emlékszem, miről folyt a társalgás, de mindenesetre fontos, elvont tárgyról volt szó.

Fjodor Mihájlovics nagyon izgatott volt; a szobában fel és alá járt, míg én az asztalnál hogyan lehet kilépni okosabban. Valami nagy, derült dolgot mondott, s mikor gondolatát helyeslő megjegyzéssel támogattam, átszellemült arccal fordult felém: olyan kifejezéssel, amely nyilván elárulta, hogy megszállottsága tetőpontra hágott.